Manapság már nem mondunk azzal nagy újdonságot, hogy az online hírportálok számtalan kihívással néznek szembe a napi működésük során, jelentős részük a puszta életben maradásért küzd. Ennek oka elsősorban a hirdetési piac elmúlt tíz évben történő radikális átalakulásában keresendő, ami elvezetett ahhoz, hogy az online média egy jelentős része belépjen az e-commerce világába.

A híroldalak elsődleges bevételi forrását a hirdetési helyek jelentik, melyek az utóbbi évtizedben erősen vesztettek értékükből. Ez kisebb részben köszönhető a bannervakságnak , jóval nagyobb részt pedig az olyan konkurenciák felemelkedésének a hirdetési piacon, mint a Google és a Facebook. A két óriás hirdetési rendszere sokkal pontosabb targetálási lehetőségeket és elérést biztosít, mint a híroldalakon bármikor alkalmazott megoldások, így a cégek a hirdetési kiadásaik jelentős részét át is csoportosították ezekre a platformokra. Nem beszélve a divatosan csak “a fogyasztói szokások megváltozásának” nevezett jelenségről, miszerint a felhasználók nagy hányada már nem közvetlenül a hírportálokon keresi a híreket, hanem áttételesen, a Facebook vagy a Google felületeiről érkezik egy-egy a látókörükbe került tartalomra. Azaz, ahogy “aki nincs a Facebookon, az nem is létezik”, úgy ami nincs a Facebookon, az nem is hír.

A bevételek visszaesése lépéskényszerbe hozta azokat a tartalomgyártókat, akiknél korábban az erős print portfolió kiadói szinten magasabb bevételt jelentett. Erre eleinte a donáció fontosságának a hangsúlyozása volt a válasz, és így kerültek bekötésre az első PayPal és Stripe csatornák több működő online média oldalaira. A donáció alapú, vagy azzal kiegészülő működés az esetek többségében viszont nem járt kiszámítható bevételekkel, ezért a print média előfizetéssel támogatott üzleti modelljéhez kellett visszanyúlniuk a kiadóknak.

Hasonló motivációt lehet feledezni a a freemium és ad-free típusu szolgáltatások esetén, mint a Hulu, a Spotify, a Netflix, vagy immáron a YouTube is. Egyik esetben a bizonytalan reklámbevételektől függő működés felől terelik a fogyasztót a subscription modell felé, míg a másikban már meg sem próbálkoznak a hirdetésekre építeni és kizárólag előfizetni lehet a tartalomra.

Nem meglepő módon a magyar online média tartott ki tovább az ingyenes tartalomszolgáltatás mellett, a nagyobb olvasói táborral bíró nyugati sajtótermékekkel szemben. Elég csak a The New York Times-ra, The Washington Post-ra vagy a The Atlantic-re gondolni a számtalan nyugati példa között, akik már több éve subscription modellben működnek, míg itthon a legtöbb hírfogyasztó csak a Portfolio.hu-val találkozott, ami évek óta ezt a megoldást használja. Bár a Nemzeti Sport a 2000-es évek elején már próbálkozott előfizetéses tartalommal, akkor még nem volt kitaposott az út, az olvasók nem igazán értették, hogy miért fizessenek valamiért, ami eleve ott van az interneten. Mondhatni rossz volt a célcsoport, a módszer és az időzítés is.

Végül pedig arról is érdemes szót ejteni, hogy annak ellenére, hogy a felhasználó számára az előfizetéses tartalomfogyasztás és a webshopon történő vásárlás között látszatra rengeteg a különbség, technikai szempontból mégis sok hasonlóságot lehet felfedezni. Ahogy egyes médiumoknál lehet darabra vásárolni a cikkeket vagy feliratkozni a teljes tartalomra, úgy egy jobb webáruház esetében is lehet egyszeri vagy rendszeres kiszállítást kérni.

A hvg360 projekt

A hvg360 a HVG havi előfizetéses rendszerben elérhető digitális hírmagazinja, amely egyrészt exkluzív, csak erre a platformra gyártott tartalmakkal szolgál, másrészt a HVG hetilapot és archívumát, illetve a különböző HVG print kiadványok egyes írásait teszi elérhetővé előfizetői számára.

Első lépésként a HVG a felület frontendjének a fejlesztéséhez kérte a segítségünket, valamint a megvalósítás finanszírozását biztosító Google média innovációs pályázati dokumentációk elkészítésében, majd kibővítettük együttműködésünket a teljes projektre.

A megvalósításban a HVG fejlesztő csapatával működtünk együtt, a siker egyik kulcsát pedig a napi szintű kommunikáció jelentette, amely nagyban hozzájárult a backend-frontend összhang megteremtéséhez. A folyamatos, a funkcionalitást finomító iparági igények és a kapcsolódó szereplők (például marketing oldal) visszajelzéseinek hatékony kezeléséhez az agilis módszertant hívtuk segítségül – ami a megbízóval való ideális partneri kapcsolat kialakítását is még könnyebbé tette. A fejlesztés során friss szemmel tudtuk átnézni a portálnál évek óta használt technológiákat, iterációról iterációra tudtuk aktualizálni és frissíteni az igényeket, ahol pedig szükséges volt, ott új programozási nyelvek bevezetésével, know-how-val tudtuk kiegészíteni, vagy helyettesíteni a mára elavult megoldásokat.

A projekt kezdetétől fogva mind technológiai kivitelező, mind pedig tanácsadói szerepünk volt, melyben segítségünkre volt az amerikai piacon szerzett nagy terhelésű siteokkal kapcsolatos tapasztalataink. Így például, amikor a hosting kérdése merült fel, ahol fontos a skálázhatóság, magabiztosan képviseltük az AWS használatát, amellyel a HVG is egyetértett.

A megbízó és a mi szemünk előtt is az a cél lebegett, hogy az előfizetésért cserébe olyan szolgáltatást kapjanak a felhasználók, amely egyrészt erősíti az olvasótábor lojalitása, másrészt megkönnyíti a leginkább releváns tartalmak elérését.  Az első fázisban, ennek alapját a terending alapú ajánlórendszer képzi, ami komplex matematikai számításokat felhasználva, az olvasottsági görbe és annak jelenlegi és várható állapota alapján mutat meg tartalmakat az olvasóknak.

A jövőbe tekintve újabb fejlesztésekkel tervezzük összekapcsolni a HVG működő tartalomkiszolgáló és értékesítési csatornáit. A következő cél az ajánlórendszer továbbfejlesztése, ami a trending-re épülve kiegészül AI és Deep Learning megoldásokkal, így a rendszer személyre szabott tartalmak válogatására és kiemelésére is képes lesz.